Este 6 felé lementünk a Rizsával a Roverhez, mert kiégett az egyik hátsó lámpája, és ugye az itteni időjárás meg rendőrségi büntetés-árak mellett itt nem lehet így élni. Amíg a Rizsa feltépte a kocsija ajtaját, én viccből kipróbáltam, hogy indul-e a Lada, és pöccre beindult. Hatalmas öröm támadt mindkettőnkben, egyből be is pattant mellém a Rizsa, hogy menjünk egy kört, de szerencsére volt annyi esze, hogy azt javasolta, hogy egyelőre csak az udvarban. Ugyanis ha elvettem a lábam a gázról, vagy benyomtam a kuplungot, mindig le akart állni a motor (hiába volt szivató). Aztán mentünk is egy kört az udvaron, de a vége felé egy kis dombon kellett volna felmenni, és ott elkezdődött a fuldoklás. Szóval megálltunk, nevettünk egy kicsit, elszívtunk egy cigit meg pár sört, aztán megpróbáltam visszaparkolni a ház mellé. A domb miatt nem sikerült, végül 3 szakaszban, nagy gázfröccsökkel sikerült visszatenni a helyére. Közben az egész Oebster család (főbérlők) az ablakhoz vonult, és boldogan nézték, hogy a Lada újra megy.(főleg a dögös anyuka, az Anna szereti a Ladát, mindig pat-pat-ot a motorháztetőre, amikor velem beszélget, és én a Ladánál vagyok) Az egyik fiuk autószerelő, és azt mondta, hogy kicsit járassuk még a motort, hátha csak ki kell száradnia a gyújtáselosztónak, szóval tempomatként egy ötkilós súlyzótárcsát tettem a gázra, majd felmentem további sörökért a lakásba. Közben a Rizsa kocsijában is kicseréltük az izzót, mázli, hogy a Ladából soha nem dobok ki semmit, mert a Rizsának nem volt égője. Végül a mínusz 10 fokos hideg elől a Ladába menekültünk, bár hiába, mert álló helyzetben nem hajlandó fűteni. További sörök és cigik következtek, aztán gondoltam megnézem a forgalmit, hogy az előző bejegyzésben valóban helyes adatokat adtam-e meg a ladáról, de természetesen igen, továbbra is felesleges adatokkal van tele a fejem, valószínűleg tényleg lexikon vagyok. És akkor láttam meg, hogy ez a szovjet csoda 1990. január 18-án látta meg a napvilágot, és ezt járó motorral ünnepelte meg, reméljük nem utoljára. Szóval ismét él a remény, holnap kicsit babrálunk még ezt-azt a Rizsa által a zsiguli.hu-ról letöltött ladaszerelőtippek alapján, és ha minden jól megy, újra csatába állítjuk a gépet. Nagy szülség lenne rá amúgy, mert a Kata munkarendje elég rapszodikus, és általában elüt minden lakótársétól, szóval szükség is lenne rá. Szóval a Lada motorja már jár, bár az autó még menni nem tud, de azért mégis van remény.

nos, hát a legeslegjobb dolog az, hogy végre megérkezett a Kata, bizonyítékképen le is fényképeztem a flottámmal:

A másik jó hír ugye, ami a képen is látható, hogy a Katával együtt a zsírúj, 15 éves csúccupi kabrióm is megérkezett, és természetesen pózoltam is vele:

Nem tudom a képeken mennyire látszik, de ez az autó pont olyan, mint én: szép, fehér a mosolya, a feje búbja sötét, nem túl hosszú, viszont tömzsi, és ha sietnie kell, nagyon morog. Elégedett vagyok vele egyébként, a fűtés a ladához képest álom benne (azonnal van és szabályozható), végre újra van elektromos ablakom, központi záram, zeném! (ez nagyon fontos, az itteni magyar autókban nem jellemző), és ami a leghihetetlenebb, ez az autó tágas, bár csak négy személyes, de azok gond nélkül elférnek benne, ja, és egész normális méretű csomagtartó is van, csak kicsi az ajtaja. És van egy olyan extrám is, amim még sose volt, de itt életet menthet: első ködlámpa. Ez egyébként eddig a legnehezebb autóm, és hozzá a legalulmotorizáltabb is. (Tipo: 1.4, 72Le, 1000kg, Lada: 1.3, 65Le, 1020kg, Punto: 1.2,60Le 1030kg). Ez nem jelenti azt, hogy rosszul menne, sőt, mivel a fokozatok rövidek, pörög a motor, mint az állat (100-nál 5-ben több, mint 3500-at, ami nagyon sok) de csak 120 környékén lesz hangos a kocsi, és a Ladához képest nagyon jól megy, a dombon, amin a Lada max 80-nal tudott menni, ez a gép 5-ben is gyorsul, és simán le lehet vele hagyni a kamionokat. Cserébe állítólag sokat is fogyaszt, kb. 8 litert, de én ezt nem akarom még elhinni, majd kiszámolom szépen, ha egyszer kifogy belőle a benzin. Meg hát autópályán minden kismotoros kocsi sokat fogyaszt. Ha meg kijön a jóidő, lehúzott tetővel úgyse megyek majd 80-90-nél gyorsabban, amúgy az interneten megtalálható tulajdonosok szerint 6 literrel simán eljár (bár gondolom ők nem a téli Alpokban használják). Abban mindenki egyetért, hogy nagyon baba, és abban is, hogy csajszis/buzis. Szerintem meg csak simán aranyos, nincs is szükségem nagyobb autóra. És kifejezetten férfiasan mutat a parkolóban az állítólag kicsit langyi főúr, a Stock kocsija mellett, ami egy pirosas-rózsaszínes vw polo fekete bőrtetővel. Az Ákostól már megkaptam, hogy a buzik itt kábrióval járnak. Úgyhogy a néha kivillanó rózsaszín boxerem mellett ez a kocsi sem segített túl sokat a heteró imidzsem megerősítésében.

Szegény Kata amúgy nem érzi olyan jól magát mint mi az elején, nagyon sokféle dolgot tömnek a fejébe, mindenféle könyvelésekkel meg újságvisszárukkal traktálják szegényt, de remélem megszereti a helyet. Idővel bizots ő is rákap az alkohol ízére, és egész másképp látja majd a dolgokat. És hát a szobánk most tömegszállás jellegű, Zoltánra (az első bp-i albérletünk) emlékeztet, amikor tizenvalahányan aludtunk pápua-újguineában (nagyszoba), jelenleg az egész egy nagy ágy első ránézésre, de majd átrendezzük, és akkor lesz hely.

Sajnos három hónappal korábban érkezett el az a pillanat, amiről persze tudtam, hogy elkerülhetetlen-úgy néz ki, véget ért a Lada korszak. Szomorú vagyok miatta, mert tisztességesebb véget szántam neki, bár az Alpokban lelni végső nyughelyre azért talán nem olyan nagyon rossz. Az van ugyanis, hogy január 2-án sikerült utoljára beindítanom, akkor sem volt túl könnyű, sokáig szórakoztam vele, és tisztességes mennyiséget mentem is vele, hogy bemelegedjen, és a boltnál le merjem állítani. Persze utána ott is nehezen indult. Lehet, hogy csak valami filléres baja van, tényleg nem tudom, de nem akarok rá költeni. így amikor egyik este kicsit becsiccsentve skypoltunk a Katával, a beszélgetés azzal az eredménnyel zárult, hogy küldtem neki pénzt, és nagyon úgy fest a dolog, hogy vasárnap már az új kocsimmal érkezik. Kis autó, nagy lukkal a tetején, szóval valóra váltottam egy gyerekkori álmomat, ha nem is olyan, mint amilyenből Udo Brinkmann ugrált ki-be (1-es golf kabrió). Viszont ez sokkal közelebb állhat talán az én szívemhez, mivel az év autója győztes Fiat Tipo, és a szintén év autója Fiat 124-es alapú Lada után egy újabb fehér, év autója Fiattal, egy Punto Cabrioval leszek gazdagabb. És nem lehet rám fogni,  hogy túl könnyen adtam fel a Ladával a harcot, mert ma pl. az egész napom ráment arra, hogy elindítsam, ami sikerült is, de 5 perc után leállt. Reggel 1 órán át hajszárítóztam, aztán két órán át kályháztam a műhelyben, a gyertyákat is megpucoltam (meg is sérültem közben), majd kb. egy órán át ráncigáltuk, mire beindult, de nem a behúzástól, hanem csak úgy, hogy na próbáljuk meg, hátha, és sikerült, de nagyon kehes volt a hangja, és a folyamatos gázfröccsök ellenére végül ismét leállt, még azelőtt, hogy a vontatókötelet leszedhettük volna róla, hogy megjárassam kicsit. Szóval fiúk, ha ezek után még kell a Lada, és be meritek vállalni, hogy valaki kijön érte a Katával és haza viszi, én boldogan odaadom, de jelezzétek, ha így lesz, mert már felvettem a kapcsolatot a szomszéd városban lévő autóbontóval. Persze áprilisban valószínűleg amúgy is ki kellett volna dobni, ugyanis a jobb oldalán a küszöb annyira szétrohadt mostanra, hogy befér az öklöm is a résbe, ráadásul a két kerék között végig. Bocsi Indi, jó lett volna 10 év múlva visszaadni a gyerekeidnek, de akkorra már biztos nem sok maradt volna belőle. De tényleg nagyon szerettem egészen máig, amíg rá nem jöttem, hogy milyen bonyolult és drága lesz tőle megszabadulni. Majd odaadom nekik a kabriót.

Azért jó dolgok is történnek. A legjobb ugye, hogy vasárnap jön a Kata, ez már tuti, ahogy az is, hogy 7 év után ismét egy szobában fogok vele lakni. És valamelyikünk ismét pótágyon, mert a Rizsát nem hiszem, hogy ki lehetne robbantani a nagy ágyból, én viszont rugalmasabb vagyok. Amikor a herr geci a lányokkal beszélt telefonon (a Tünci egyelőre nem jön, mert nem tudtak neki melót találni), engem is behívott az irodájába, és kicsit elbeszélgetett velem. Ő is elmondta, hogy nagyon elégedett a munkámmal, és reméli, hogy a németem még jobb lesz idővel, mert szeretne valami jobb pozícióba rakni, csak még nem tudja, hogy mi lenne megfelelő, mindenesetre csak tanuljam a németet, mert hogy nem takarítóként van rám szüksége. És közben a kezével lépcsőfokokat mutogatott a levegőben. Úgyhogy ki tudja, egyszer talán én vezetem majd a Landzeit birodalmat, és akkor az egész 9.a-t ki tudom majd hozni dolgozni.

Más nincs, az elmúlt 3 napot teljes elbuborékosodásban töltöttem, továbbra i szeretem az alkoholt, meg hát ugye meg kellett inni a Ladából azt az üveg Jelzyn vodkát, ami arra az esetre volt benne, ha elakadna a hóban. Mert tulajdonképpen ez is történt vele. A Fiatba meg úgy is grappa dukál.

A másik kedvenc téma velem kapcsolatban természetesen a Lada, mindenki el van ámulva, hogy még mindig azzal járok, miközben körülöttem mindenki (mármint a magyarok) valami kevésbé avíttos géppel gurul. Általában arról kérdeznek, hogy hogy bírom a vezetést ebben a sok friss hóban, ilyenkor elmondom nekik, hogy az én autómat az orosz télhez tervezték, úgyhogy ez a kis alpesi időjárás meg sem kottyan nekünk. És azt nem is tudják, hogy én télen, hóban tanultam vezetni, illetve hogy szintén télen 6 hétig nyári gumival és gipsszel a lábamon autókáztam. Ezektől az infóktól biztos elalélnának. A séfet pluszban még azzal is lenyűgöztem, hogy a ladában olyan király fűtés van, hogy az első két kilométeren semmilyen levegő nem áramlik a kocsiba, majd hirtelen hatalmas erővel betör a forróság és az aztán meg is marad, illetve hogy ez a forróság állandó, és nyáron is megy a fűtés, ezért én olyan mázlista vagyok, akinek a kocsija télen sem fogyaszt többet, mint nyáron. Teljesen el volt képedve, hogy ez milyen jó, de azért még megkérdezte, hogy mi van akkor, ha hideg levegőt akarok. Erre csak annyit mondtam neki, hogy: Fenster. Ekkor már kábé fetrengett a röhögéstől.

Az év utolsó napja nagyon jól telt. Az új főúr, a Stock fél hétkor felkeresett a wc-ben, hogy kéne egy kis havat lapátolni, úgyhogy kábé egy óra leforgása alatt megtisztítottam mind a 6 bejáratot, aztán visszamentem a wc-be, ahol kipróbáltam a rizsa hangos GRÜSS GOTT-ját, amivel eddig 3 euro borravalót szerzett, csak én mosollyal is kombináltam, bele is esett ma 1,5 euro a köpenyem zsebébe az osztrák hotmomoktól. Az a durva, ha lehetne kis tányérunk, napi 50 euro simán befolyna. Aztán a bot(=stock, rizsa tanította) még rámbízott valami kulikat, én azt hitttem, hogy tollakat kell szereznem, de aztán kiderült, hogy lefolyókat kell tisztítanom. A lefolyók így már fluss, kanal és kuli néven is előfordulhatnak, attól függően, hogy ki bízza ránk a takarításukat. Teljesen lenyűgözte, hogy a szeméttárolóban a kulikon kívül a padlót is tisztára sikáltam, csak úgy ömlött a szájából a sok wunderschön meg dankeschön meg ohwieschön. Aztán a műszakom vége felé megint megtalált, hogy van-e egy percem (mondtam is magamban, hogy már megint mit akarhat), és beédesgetett magával a fehérmosogatóba, ahonnan mindenkit kiküldött, így csak ketten maradtunk. Ekkor ünnepélyesen megköszönte, hogy ilyen jó munkaerő vagyok, meg hogy ilyen szépen dolgozom, majd kezet fogott velem (sajnos húsz eurós nem maradt a markomban utána). Mivel valami munkára számítottam, ez a gesztus nagyon meglepett, az meg aztán pláne, hogy mivel a raktár kulcsért indultam, és az nem volt a helyén, a stock a kezembe nyomta a saját kulcscsomóját, hogy vigyem csak el azt. Szóval benne vagyunk a pikszisben rendesen.

A holnap is jónak ígérkezik, mert amikor megkérdeztem a Sabinét, hogy reggel csinálunk-e egy kis afterpartit, azt mondta, hogy persze, kér a herr gecitől egy üveg pezsgőt meg csinál lazacos szendvicseket. Passt schon.

Szeptember óta folyamatosan megkapom életem legmagasabb fizetését. A szüreten érkezett életem első 6 számjegyű (persze forintban) fizetése, 400 eurót kerestünk Burgenlandban. Aztán az első landzeitos fizum ugye 430 euró volt, a második 1110, a harmadik pedig tegnap érkezett meg, és tessék megkapaszkodni: megkaptuk mi is az időarányos weihnachtengeldet, így 1679 eurót kaptam. Több mint fél milla egy kis wcpucolásért meg mosogatásért. Így az eddigi ausztriai keresetem több, mint 3500 euró, szóval túl vagyok az első millán. Persze már nincs meg az összes pénz ebből, de néhány másodpercig azért milliomosnak érezhettem magam, mert a magyar számlámon is van egy kis megtakarításom. Csakhogy a Rizsa felvilágosított, hogy milliomos csak akkor leszek, ha a második millió is meglesz, most még csak milliós vagyok. Szóval boldogan élem a milliósok vidám életét, most is kint rotyog a konyhában a babgulyás, itt vásárolt,magyar eredetű füstölt csülökkel. A Balázs főzi a nőjével, aki tegnap érkezett, én jelenleg a délelőtti műszak utáni jól megérdemelt pihenőmet töltöm.

A leányzót amúgy én hoztam a pasztell-gyönyörűséges Salzburgból, ahová vonattal érkezett, ami 4 és fél óra alatt ért ide Győrből (vö:Kanizsa-Bp. 4 óra). Hétkor futott be a vonat, én viszont már meló után elindultam, szóval negyed öt körül már ott is voltam. A Balázs kocsijával mentem, még gps-t is kaptam az útra, amit természetesen nem használtam, mert át akart vinni az egész egyirányú utcás óvároson, amihez nekem nem igazán volt kedvem, szóval kénytelen voltam szegényt mindig felülbírálni, és a googlemaps segítségével megtervezett útvonalamon menni. Amúgy az is kiderült, hogy erősebb vagyok, mint egy gps, mert 5 előtt lemerült a sok újratervezéstől, míg én hajnali kettőig talpon voltam. Amúgy Salzburg közlekedés szempontból elég kaotikus, parkolóhelyet szinte csak a föld alatt lehet találni óránként 2-3 euróért, amit milliósként is sokallok, szóval én addig mentem, míg egy csepeli hév szerű vonatmegállónál nem találtam egy nagy placcot egy csomó hellyel, és csak 10 perc sétára volt a főpályaudvartól, ahová a lány jött, na meg persze ingyenes volt. Volt néhány órám sétálgatni, meg is találtam a régi városrészt, a hegy tetején lévő vár volt az én vezércsillagom. Hát nekem kicsit csalódás volt, bár nem tudom, mire számítottam az alapján, hogy az internet szerint meseszép barokk város. Minden ház pasztellszínűre van festve, és persze gyönyörűen felújítva. Olyan volt, mint Rovinj, igazi mindent a szemnek város, csakis turistáknak. Én viszont jobban szeretem a Velence szerű, romló-omló városokat. Viszont nagyon jó volt a folyóparton sétálgatni, jó volt végre a hegyek után valami nagy vizet látni. A nagy vizek mellett még intelligens, magyar nyelvű női társaságra is vágyom, szóval siess Kata.

Már biztos, hogy a karácsonyt is itt töltjük, sőt az is biztos, hogy fehér karácsonyunk lesz, mert pl a lada így nézett ki ma reggel.

Persze tegnap este még jobban nézett ki, mert akkor még mínuszok voltak, és az oldala sem látszott ki nagyon a hó alól. Aztán az örömködés nem sokáig tartott, ugyanis több mint egy év után ismét jelentkezett a lada egyetlen valódi hibája: nem indult. Jó sok hó beolvadhatott a motortérbe, meg hát ugye három napig állt szegény, mert mindig volt valami potyafuvarom. Hát most már biztos, hogy minden nap járatom majd, meg elmegyek vele mondjuk a boltba friss zsemlét venni, mert az nem állapot, hogy nem indul. Először be akartuk tolni, de a hó miatt ez nem bizonyult eredményesnek, majd a Rizsa húzatta a roverrel néhány kört az udvarban, akkor sem történt semmi. Már épp vissza akartuk tolni a helyére, amikor hazaért a háztulaj meg a felesége, és megkérdezték, hogy mi meg milyen játékot játszunk itt az udvaron? Elmondtam a faszinak, hogy milyen a viszonya a ladának meg a csapadékos időjárásnak, meg hogy kicsit meg kell hajszárítózni, aztán jó is lesz. Erre ő: hagyjam a hajszárítót, toljuk be a műhelybe. Nem tudom meséltem-e már, de van egy olyan épület a házunk mögött, ahol 3 db négytengelyes dömper, meg két óriási traktor szokott parkolni. Na, hát ez a műhely. A faszi hozott egy hatalmas kályhát, ami kb. akkora volt, mint én, és a működéséhez áramra és gázolajra is szükség van. Íme:

Azt mondta, hogy fél óra, és a kocsi megy majd, mint a szél. Így is lett.

Van azért jó hír is. A Kata január 15-én kezd nálunk dolgozni a kasszában. Mondtam Herr Gecinek, hogy van egy barátnőm, aki szép, okos, szőke és nagyon tud németül, nem tudna-e neki valami munkát. Erre ő mondta, hogy küldjek róla egy képet, én meg azt, hogy inkább küldöm az életrajzát. Másnap már jött is oda hozzám, hogy a barátom akkor kezd, amikor csak akar, minél előbb, annál jobb. Ez elég könnyen ment. A Tünci életrajzát is elküldtem neki, de állandóan csak a némettudásáról faggatott, szóval mondtam neki, hogy beszél is meg ért is, meg hogy hívja fel, és győződjön meg róla. Nem tudom, hogy ez megtörtént-e, de Tüncikém tessék remekelni a telefonban. Az, hogy a Kata velünk lakhat-e, még bizonytalan, de a főnök azt mondta, megpróbálja elintézni.

Amúgy nagyjából minden rendben van, pár napig előjött a téli depresszióm, de megfelelő mennyiségű alkohollal sikerült kezelnem, mostanra már majdnem teljesen el is múlt. Nagyon fáradt vagyok amúgy, mert 9 napot dolgoztam zsinórban, ami nagyon sok, tök szar volt nézni, hogy egyesek már másodszor kapnak szabadnapokat az én 9 napos etapom alatt, én meg még mindig dolgozom. De most végre pihi van, holnap, meg az egész házunknépe szabad, ezért együtt főzünk majd egy jó töltött paprikát karácsonyra.

Apropó alkohol. Valamelyik nap hatalmas 30%-os engedménnyel adtak minden sört a penny-ben, szóval a rizsa megtöltötte a rover csomagtartóját. 120 üvegnyi mindenféle sör volt a kocsiban, nagyon jól nézett ki. Máig nem bírtuk felhozni az összeset.

Nem szeretem a telet, talán emiatt van, hogy a kedvem is egy kicsit rosszabb volt az elmúlt pár napban. Persze ez az alpesi-falusi tél ezerszer jobb, mint a szörnyű budapesti volt, de nem örülök neki, hogy a hó miatt megjelent a stressz az életemben. Ha letakarítják az utakat, akkor nincsen gond, de ugye nekem elég rossz a szemem sötétben, és félek, hogy valami árokban kötök ki, ha az út fehérje meg a környezet majd összefolyik. Persze ha minden kötél szakad, majd lassan megyek, úgyis reggel fél hatkor vagy este 11 után kell sötétben autókázni, és egyik esetben sincs túl nagy forgalom, szóval nem tartok majd fel talán senkit, ha csak 20-szal megyek. És bár laduci elment tegnap a hóban, azért biztos ami biztos ma délelőtt megtanultam hóláncot szerelni, könnyebb, mint gondoltam, és azt sem tudtam, hogy a hólánc ilyen szép színes dolog.

Ma már a második szabadnapom van, holnap térek csak vissza a virágzó wcbirodalomba. Az új munkatárssal, Gregorral együtt vagyunk beosztva. Nem lenne gond a fickóval, csak nagyon sokat beszél és közben még az arcodba is mászik. Itt kapott szállást, ahol mi is vagyunk, csak egy emelettel lejjebb, kicsit félek, hogy majd mindig feljárkál hozzánk egy kicsit a szánkba beszélni. Amúgy rajta kívül jött még két magyar, ők 30 felettiek (bár szerintem Gregor is), az egyik a konyhán lesz, szakács, a barátnője meg a placcon dolgozik majd. A nővel kedden együtt ebédeltem, ő is sokat beszél, és nagyon komoly(kodó). A wc-t amúgy hárman visszük majd, a Kada hálisten nem lesz ott, bár tegnap is félórás előadást tartott a Rizsának arról, hogy mindent rosszul csinálunk. Ez persze nem így van, sokszor kapjuk a dícséreteket a minket ellenőrző kollégáktól, sőt néha a vendégektől is, hogy milyen szép tisztaság van a budiban, dehát Kada egy kotnyeles vénasszony, afféle magdianyus. Mondjuk azt nem tudom, mennyire fúr minket a hátunk mögött. Borravalós tányérunk végül nem lett, én is csak egyszer kaptam egy kamionsofőrtől 1 eurót, mert adtam neki kulcsot a zuhanyzóhoz.

Amúgy így, hogy nem kell dolgozni mennem és közvetlenül érintkeznem a téllel, hanem csak a meleg szobából kell figyelnem, nagyon szépnek találom, és most a nap is süt, szóval hideg sincs, és a felhők is felszállottak a Tal-ból, ezért még a hegyek is látszanak. Síelők egyelőre sehol, bár Ákos mesélte, hogy ő már volt snowboardozni valahol a környéken.

Már zsinórban 6 napja dolgozom, ez már nagyon sok, jobb volt, amíg hetente kétszer adtak egy szabadnapot, ráadásul pár napja már reggel 6-ra járok, ami nem lenne rossz, csak ugye ki tudja, mekkora hó vár reggel az emberre-ja, mert ma esett a hó, legalább 6 centi, de aztán elolvadt szerencsére- és félelmetes a ladával hóviharban közlekedni, hiába van 6 kereke (4+2 pót a csomagtartóban), bár a tudat, hogy egy 6-os pakk fohrenburger edition bier mindig ott van a hátsó ülés előtt azért vigasztaló. És holnap 6.-a van, mikulás, a kistesóm ki tudja hányadik szülinapja, aki már 6 hete ígérgeti, hogy bekötteti a netet otthon, de eddig nem tett semmit az ügy érdekében, szóval küldök neki a rizsával 6 hónapra elegendő internetpénzt. Ja, mert a Rizsa a hét 6. napján már biztosan kanizsán lesz, mert megdumáltuk a séffel, hogy a szabadnapjait úgy kapja meg, hogy a 6 napra hazatérő lenti srácokkal el tudjon menni az új kocsiért, ami ugye egy rover 6százas. Szóval aki szombaton otthon lesz találkoz6 is vele.

Amikor ma hazaértem, eszembe jutott egy videó, amit még a Fanni mutatott sopronban, amikor 6 hétre odaköltöztünk a szüret miatt. Ma legalább 6szor megnéztem, az utolsónál majdnem sírtam is, de akkor már a 6. sörömet ittam, szóval ez megbocsátható- mondjuk még mindig azt iszom, elég áll6atos. A videót végül a Tünci facebookján találtam meg, be is linkelem, el ne felejtődjék.

Akárhányszor megnéztem, mindig az jutott eszembe, hogy milyen király életünk volt, pedig egy csomó kép ugye ugyanakkor készült, szóval ez még a 6oda sincs annak a sok bulikának, amit együtt lenyomtunk. Hiányoztok gyerekek.

Holnap reggel is 6-ra kell mennem, hogy kipucoljam a 6 piszoárt (nincs bennük szőlőcukor) meg ami még akad, ráadásul jön a tulaj is, hogy megnézze az új wc birodalmat. Még nem találkoztam vele, de mindig félek, amikor hallom, hogy jön, mert ugye ő ki is rúg6, ha nem tetszik neki valami, az meg nem lenne jó.

A cím azért ilyen hosszú, mert eszembe jutottak a még előző életemben folytatott business english tanulmányaim során hallottak, miszerint egy újságcikk címe tartalmazzon minden lényeges információt, legyen figyelemfelkeltő és az se baj, ha egy kicsit túlzunk, csak tereljük valahogy magunkra a figyelmet. Arra a cikkemre végül 23 pontot kaptam az elérhető maximális 20 pontból. A bejegyzés során a cím minden egyes szavára ki fogok térni részletesen.

Szóval tegnap (dec 1.) a szomszédos BP benzinkút átadta a Landzeitnak a stafétabotot vécéfronton. Remélem nem rúgták ki emiatt azt a király, göndör+lila hajjal felfegyverzett nénit, akinek az volt a munkája, hogy reggeltől estig egy asztalnál ült és időnként a zsebébe söpörte az 50 centeseket, amiket a vécéhasználók otthagytak a kis tányérkájában. A vécé további működését előreláthatólag négytagú nemzetközi csapat fogja biztosítani: Kada- 50 és 60 év közötti, boszniai horvát, ám muzulmán vallású nő, aki saját bevallása szerint kipróbálta a disznóhúst, de magas lett tőle a koleszterinje, ezért abbahagyta, és kipróbálta az alkoholt is, de azt meg túl drágának találta, és mivel a pénzt is szereti, nemcsak az alacsony koleszterinszintet, azt is abbahagyta. A cigitől szintén az alkoholéhoz hasonló okokból fordult el. Szinyéri Kristoph magyar dandár, aki nem volt ott az ünnepélyes kezdéskor, ma este fél hatkor bíztam rá a birodalmat egy délutáni körút és betanítás után - állampolgárságát tekintve magyar, eredete szerint pedig korcs, mint általában minden magyar: horvát-sváb elegy. Benjamin Blümchen, papíron szintén magyar, amúgy korcs, anyai dédnagybácsiknak hála bizonyítottan részben magyar+cseh-morva, továbbá sváb, tót, apai részről pedig a beszédes név alapján horvát, továbbá némileg szlovén is. Valamint a titokzatos Gregor, aki csak kedden veszi fel a munkát, de herr geci elmondása szerint szlovén. Ennél többet nem lehet tudni, az önéletrajza alapján fekete-fehér, de ez az életben nem 100 százalék. Szóval egy egész jó kis délszláv kommandót sikerült összehozni. Az új munkához új dienstplan is jár, holnap reggel 6-ra megyek, megkezdődik hát a jégkaparós korszak.

Tegnap Kadával takarítottuk órákon át az új, csodálatos munkahelyünket. Eközben csicseregtek a madarak (a vécében egyfolytában madárcsicsergés szól), és a Kada odahívott magához, és azt súgta, hogy a régi munkahelyén az volt a szokás, hogy kitettek egy asztalt, rá egy tányért (l. fent), és ha a vendég elégedett volt a tisztasággal, akkor dőlt a lé. Azt mondta, hogy majd beszél is a főnökkel ebben az ügyben. Utána még többször odahívott magához megbeszélni ezt a dolgot, olyan volt, mintha be akarna szervezni a maffiába. Pedig én már elsőre is azt mondtam, hogy benne vagyok. Azé lenne a pénz mindig, aki éppen megy a vécét takarítani. És pisiltünk mi itt egyszer régen 50 centért, és csörögnek szépen az aprók a tálban, de szerintem nem fogják engedni, mert valószínűleg azért vette át a wc-t az étterem, hogy még véletlenül se tűnjön fizetősnek. Különben elég értelmetlen lenne egy ilyen plusz terhet a nyakukba venni.

További hír még, hogy megkaptuk az első igazi fizut, nekünk nem járt karácsonyi pénz, mert nem vagyunk itt elég régóta, részleteket nem tudunk, de valószínűleg a túlóráinkat sem fizették mégki, így 1110 eurót utaltak a számlánkra, nem panaszkodunk. A Rizsa vett egy autót, Rover 620lux, nem az apjáé, de olyan, csak szebb. Ha minden jól megy, jövő héten megy érte haza, ha nem, akkor számítunk rád Dömpi. Én is egyre erősebben gondolkodom egy másik kocsin, nem mintha a ladával baj lenne, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a tél végére ne legen rajta pár lyuk, annyira rohad szegény. Az ajtók alsó sarkait pl. simán le lehetne törni. És most majd megengedhetek magamnak egy olyan kocsit, amin nincs lyuk - max a tetjén egy jó nagy, ami vászonnal fedhető.

Lucy egy héttel tovább maradt a tervezettnél, így 9 nap után kaptuk végre vissza a szobánkat. Bár még nem teljesen, a földön mindenfelé a Tomi cuccai hevernek.

Az első két napi nappaliban történő alvást követően beköltöztem én is a lenti hímbarlangba. Amióta elköltöztem az albérletből, el is felejtettem, hogy milyen durva szag tud ott lenni, ahol több férfi alszik csukott ablaknál. Ráadásul ebben a szobában több mint egy hónapja nem volt nyitva ablak, ugyanis náluk tetőablak van, és elég magasan, szóval mivel még hamutartót kiborítani sem láttam ezeket a srácokat, nem gondolom, hogy székre álltak volna egy kis ablaknyitogatásért. A barlangban a szédszedett kanapé darabjain aludtam, nem volt túl kényelmetlen, bár az egész egy kb 5%-os lejtő volt a közepén egy kis képcsővel. Szerencsére mindig volt itthon elég alkohol ahhoz, hogy ez ne legyen gond. A Rizsa annyira jól érezte ott magát, hogy részegen oda ment aludni akkor is, amikor már visszakaptuk a szobánkat.

Azonban Lucy látogatása sok szempontból jó is volt. Mivel nem kocsival jött, egész nap itthon ült, ezért mindig rend és meleg kaja várt minket munka után. Ilyen lehetett a hét törpe élete is hófehérke megjelenése után. Plusz neki hála napi több órát beszéltem németül, így még tovább fejlődtem, olyannyira, hogy tegnap még viccelődni is tudtam az érthetetlen dialektusban kommunikáló séfünkkel. Több mint egy hónapja vagyunk itt, de még mindig nem tudja a nevünket, illetve tudja, csak nem tudja, hogy ki kicsoda, ezért miután Thomasnak és Kristophnak is szólított, az egyik kollégánk súgott neki, szóval boldogan rikkantotta a séf, hogy ah, benjamin blümchen (rajzfilmelefánt-a szerk.), bitte mosd fel a padlót a gemüse kühlhausban, erre én csak annyit mondtam, hogy az orrommal? szóval haladok. És Lucy még a hajamat is levágta, azóta olyanokat mondanak a kollégák, hogy olyan, mintha egy másik ember lennék-ezek aztán tényleg szeretik a rendezett fejeket. És Lucyval még cseh filmeket is néztünk, a Nap széna epret, meg a nap széna és néhány pofont, van egy harmadik rész is, azt még nem töltöttem le, nagyon viccesek, főleg a nagymama. Meg kiderült, hogy ő is nagyon szereti az örökséget, meg az én kis falumat, meg ismerte a kedvenc cseh sorozatomat, ami régebben az m1-en ment, a zivot na zámku-t. Meg jól is nézett ki, szóval elég üdítő volt a jelenléte. És két hét múlva, amikor visszatér dolgozni, hoz majd nekem cseh söröket.

Most már egyre több olyan munkát is ránk bíznak, ami nem csak takarítás meg mosogatás, tegnap például hagymát és répát is pucoltam, meg gyümölcsöket daraboltam, jól is esett közben az a kis eper meg szőlő, meg ananász, amit betoltam. És én állítottam össze ma reggelre a reggeliskocsit, meg is dicsértek, hogy milyen szép, persze itt is csipegettem egy kis fetát meg prosciuttót koktélparadicsommal.

Voltunk a hivatalban is, konkrétan Sankt Johann im Pongauban a kormányzóságnál, hogy hivatalos hosszanausztriábanmaradási papírt igényeljünk. kb. 20 km-re van, hegyen völgyön át, és így is megfordultunk ügyintézéssel együtt 1 és negyed óra alatt. Pedig ott még egy kis hó is volt. Nálunk továbbra is nagyjából mediterrán az éghajlat, néha minimális éjszakai fagyokkal.

Tegnap volt egy hónapja, hogy beköltöztünk az Alpokba. Reitdorf konkrétan a hatodik város (bp., fonyód, zeg., kanizsa, sopron, reitdorf) és a második ország, ahol az idén élek. Nem rossz ahhoz képest, hogy életem első 19 évét nagyjából egyhelyben töltöttem. Szerintem ez annál is több, mint ahány városban a Dömpi elő szokott fordulni. Ma pedig már elmondhatjuk magunkról, hogy egy hónapja vagyunk a Landzeit standard követői, ennyi ideje csapunk hatalmas lakomákat, bár egyre nehezebb olyan kaját összeállítani, amilyet még nem ettünk.

Az elvonót sajnos elbuktam, mert pénteken megünnepeltük Ákos cimbi szülinapját, és bár hajnali kettőig kibírtam, hogy csak zöld teát szopogassak, addigra már mindenki úgy berúgott, hogy mindenfélékkel fenyegettek arra az esetre, ha nem iszom az Ákos egészségére. Így természetesen én is bedobtam 4 deci viszkit meg néhány sört. Az este egyik érdekessége az volt, hogy isten tudja hány év után előkerült a rizsa pillangókése, és egyből forgatni kezdte a benne lévő alkohol hatására. Ákos nagy késbuzi, szóval több se kellett neki, már ment is a rizsához (hangsúlyoznám, hogy két beszélni már nem tudó, kimondottan ittas emberről beszélünk), hogy tanítsa meg őt is pillangózni. Egy darabig folyt az oktatás, szerencsére hamar abbamaradt, és főleg elméleti volt. A másik érdekesség, hogy a Tomi elmondta, hogy azt hitte, hogy mi a rizsával egy meleg pár vagyunk, akik azért jöttek ausztriába mindent hátrahagyva, mert nyugaton jobban tolerálják a buzikat, és itt végre önmagunk lehetünk. Kicsit elszomorította, amikor elmondtuk, hogy a kapcsolatunk a Rizsával szigorúan plátói, és az egy ágyban alvás is csak a szobánk adottságai miatt áll fenn.

Ma a melóban mindketten nagyon filozofikus hangulatban voltunk az elmúlt pár nap során elfogyasztott alkohol+minimális alvás hatására, és azon gondolkodtunk, hogy mivel tehetnénk (ha lehet) még jobbá az életünket. És szerencsére találtunk is egy negatívumot, amit bár kiküszöbölhetnénk, feltehetőleg nem nagyon fogunk. Ugyanis az egyetlen dolog, amitől jobban érezhetnénk magunkat az az lenne, ha nem lennénk mindig másnaposak meló közben. Ugye otthon ezt a csorbát elég könnyű kiküszöbölni, mivel minimum 12esével vesszük a söröket, de a melóban már nehezebb. Szóval íme egy valódi negatívum az életünkből: az a szemét alkohol.

Sajnos megtörtént az, amiről már a kezdetektől tudtuk, hogy be fog következni, és én nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig fog tartani a főnöknek a felismerés, hogy sokkal jobb a cégnek az, ha a Rizsával külön napokon vannak a szabadnapjaink, mert így az egész hetet le lehet fedni velünk. Erre a felismerésre 4 hetet kellett várni, kíváncsi vagyok, hogy mikor jönnek rá, hogy az lenne a legjobb, ha valamelyikünk bent lenne az esti záráskor, ugyanis akkor van a legtöbb meló. Ezen a héten összesen három olyan este van, amikor a Rizsa dolgozik, amúgy mindig délelőttösök vagyunk, így 4 estén az egyébként is állandóan pipa magyar szakácsoknak kell mosogatniuk, mert az osztrákok nem igazán hajlandók.

Az elkövetkező pár napot nemcsak a munkától, hanem az ágytól is elválasztva töltjük, mert a Tomi (egyik lakótárs, munkatárs, szakács, majd rajzolok valami családfát) itt altatja nagy titokban a barátnőjét, és mi átadtuk a szobánkat cserébe egy kis pálinkáért, szóval a Rizsa most beköltözött a Balázs (vö. Tomi) mellé, én meg a nappaliba a kanapéra, ami kevésbé kényelmetlen, mint vártam, viszont sokkal hidegebb van.

Új diétába fogtam, ha minden jól megy, ma meglesz az első napom, amikor nem iszom alkoholt. Nagyon rám férne már egy kis piaszünet, mert egy ideje szabadnapokon az első mozdulatom a söröskupak lecsavarása volt, és az elmúlt 10 napban 48 üveg sört (igaz, csak 0,33as), 12 radlert, fél liter házi pálinkát, majdnem egy liter konyakot és nem kevés bort szopogattam el. Ez a mennyiség egy kb. négy napos kisboditábornak felel meg. Ismerve az ottani állapotomat, ha ezt 10 napra elosztjuk - úgy hogy abból 7-et dolgoztam is - érezhető, hogy ez így is nagy mennyiség, szóval ma biztosan elvonón leszek, és mivel ha én dolgozom, akkor a Rizsa nem és fordítva, boltba sem nagyon tudok menni, mert nincs kocsi, úgy néz ki, hogy vasárnapig tartani is tudom a rehab tervet. Az a kis konyak az üveg alján meg csak eláll hétfőig.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen király, ha az embernek van egy gyakorlott szakács lakótársa is - vasárnap valami isteni vacsorát rittyenetett nekünk a Balázs. Persze mi is besegítettünk, főleg a hagymás törtkrumpli előkészítésében, de a munka érdemi részét ő végezte. Az eredmény csodálatos volt, most is összefut a nyál a számban, ha arra a kajára gondolok. Mustár híján félig vadasan készült, serpenyőben pirított bambiszeleteket ettünk, a Rizsa pedig elővarázsolt hozzá valahonnan egy kis csúccupi káposztasalátát is, szóval a végeredmény nagyon jó lett.

A fiúk most tették fel a kávét főni, remélem meg tudom úszni valahogy a konyakkávét. Gyorsan töltök magamnak egy kis zöld teát, meg ropogtatok hozzá egy kis búzacsírát.

Végül egy jó hír: az euró szárnyalásának vagy a forint mélyrepülésének hála az elmúlt hetekben 5%-kal emelkedett a fizetésünk forintban. Passt schon!

Biztos elegetek van már belőle, hogy állandóan csak arról írunk, hogy milyen jó életünk van itt, ezért ma reggel elgondolkodtunk azon, hogy milyen negatívumról tudnánk beszámolni. Mivel semmit nem találtuk, gondoltuk az lesz a legjobb, ha még jobban az orrotok alá dörgöljük, hogy milyen jó nekünk. Ezért is készítettünk egy fotósorozatot, ami azt illusztrálja, hogy mit tudunk megvenni 45 illetve 80 percnyi munkából származó minimálbérért otthon is itt. Az első kép magyarázatra szorul. Ez egy 1 kilós barilla spagetti, aminek a felét tudnád kb megvenni otthon 45 percnyi minimálbérből.

íme a fotók:

45 perc otthon:

45 perc itt:

80 perc otthon:

80 perc itt:

Ha valami nem kivehető a képeken, szívesen részletezzük.

Hát történt egy kis baleset a freeblognál, így elvesztették az elmúlt 4 hónap bejegyzéseit, nem csak az enyémeket, hanem nagyjából minden felhasználóét. Na de annyi baj legyen, ma úgyis mindenképp írtam volna, mert különleges napunk volt a melóban.

Az történt ugyanis, hogy ma a munkaidő nagy részét nem az étteremben töltöttük, hanem külső helyszíneken kellett dolgoznunk. 5 órán át takarítottunk 5 olyan szoba+fürdős kis appartmant, ahol korábban kollégáink laktak, de most már üresek. Én egyáltalán nem bántam, hogy egy kicsit másmilyen nap volt a mai, a Rizsa kissé szenvedett a másnaposságtól, de a nap végére összeszedte azért magát. Hála a külsős munkának végre megértem, hogy mit mond az egyik kisfőnök, Rupert. Ő volt az első Landzeitos ember, akivel beszéltem, és kb egy szót sem értettem abból, amit mond, ma meg már olyan szintre fejlődött a kommunikációnk, hogy a helyi és a balatoni turizmust hasonlítgattuk össze, meg elmondta nekem, hogyan tudom megkülönböztetni, hogy melyik ház épült tényleg fából és melyik téglából, és csak útólag lett beburkolva. A mi házunk egyébként kamufaház, de erre magamtól is rájöttem. Sőt, még telefonon is beszéltem vele többször a nap folyamán, és akkor is mindent értettem. A takarítás nagyon jól sikerült, az eredmények: 1,14 eurót és 250 ft-ot találtam, a rizsa már el is lopott tőlem 50 centet, amit véletlenül leejtettem. További szajrék: egy pendrájv, 2,5 dl absolute vodka, egy illatgyertya, egy folyékony szappan, több vállfa, tollak, egy ceruza hozzá illő faragóval és kb 15 db sörösüveg, amit visszaváltunk, és természetesen sörbe fektetjük az árát. Rupert kicsit meg is kocsikáztatott, 3-as bmw-je van. Még soha életemben nem ültem ilyen kemény és kényelmetlen ülésben, a lada elkényeztet teljesen.

A takarítás után hazahoztam a rizsát, mert lejárt a munkaideje, én pedig bementem dolgozni. A munkahelyen megkérdezte a vendégséfnéni (aki amúgy úgy néz ki, mint a miranda a szex és new yorkból, viszont akkora segge van, hogy csak úgy tud járni, mint aki beszart), hogy járok-e valamilyen nyelvtanfolyamra, mert az első naphoz képest nagyon sokat fejlődött a némettudásom. Mondtam neki, hogy régen tanultam németül, aztán 11 év szünet következett, és most lassan kezdenek visszatérni a dolgok. Erre azt mondta, hogy nagyon ügyes vagyok, mert már nagyon jól beszélek. Ezek után felbátorodtam és több vendéggel is szóba elegyedtem, akiknek valami segítség kellett, a legtöbben a sörcsapot keresték.

További hír még, hogy az egyik lakótársunkat valószínűleg szilikonmellekkel lepi meg a cseh barátnője, nagyon izgatott a dolog miatt.

Holnap ismét frei-tag, megyünk lottózni meg boltba egy kis sörért. De a legszívesebben egy pizzát is ennék, mert amikor tegnap a bébikével skypoltam nagyon megkívántam.