Könnyen jött, könnyen ment, mondhatnátok. Gyakorlatilag ez igaz is,mert a megvételkor reggel 10kor kinézett pupákok már délután 5 körül megérkeztek ( Siófokról ), az eladás meg még gyorsabb volt, mivel fél 3kor adtam fel a hirdetést, és fél 7kor már úton is voltak Jászmittudoménhová. Viszont nagyon hiányoznak. Egyelőre még nem sírok, de hatalmas ürességet érzek, és összeszorul a szívem, akárhányszor a játszóterükre nézek. A papeszok terápiás jelleggel érkeztek, és mivel meg kellet válnom tőlük, nem mondhatnám, hogy most jobban érzem magam. Sőt, egy kicsit rosszab is a helyzet, mint volt. Már csak a tavaszban bízom. Mivel csak szerdán és csütörtökön kell majd suliba járnom, áprilistól fonyódra helyezem a bázisomat. A fonyód-terápia eddig mindig segített, illetve pozitív hatása legalább annyi ideig tart, ameddig maga a terápia. Szóval jó esély van rá, hogy jövőre csak februárban lesz kedvem elmenekülni Budapestről. Addig is keresek majd valami munkát, általában az is megoldás szokott lenni egy rövid időre, ha fáradt vagyok. A bulizás is működni szokott, de a legutóbbi próbálkozásomkor már 4 nap után meguntam. Viszont már vannak képeim a papikról, mert kellettek a hirdetéshez. Úgyhogy íme, ilyenek voltak:


Ezen a képen a piros éppen "katázik"

2010 a változások éve, az én életemben is:
- Először is van egy újévi fogadalmam, még sosem volt korábban, úgyhogy ezt most nagyon élvezem. 2010-ben ugyanis heteroszexuális leszek. Az elmúlt 11 napban már az is világossá vált, hogy tisztában vagyok annyira a heteroszexualitásommal, hogy időnként beleférjen egy kis kiváncsiság ( kiváncsi=buzi). Szóval boldogan sütkérezem a saját heteroszexualitásomban, és ezt a lányok is észre veszik. 2-án leszólított egy lány a villamoson, pár nap múlva a Bébike kileste a naturlikamat zuhanyzás közben, a Zoli bácsi pedig engem visz majd csajozni magával, mert én mindenkit oda tudok vinni az asztalunkhoz, akit ő kinéz magának. ( méghozzá azzal a dumával, hogy "szia, pokoli szerencséd van, ha 9 (ez volt a szöveg jan. 8-án) nappal korábban találkoztunk volna, akkor még buzi lettem volna, és biztos nem szólítottalak volna meg" )
- Immáron 10 napja két kicsi, félénk és nagyon hangos papagáj boldog anyukája vagyok. Én nagyon szeretem őket ( a többiek szerintem már nem annyira ), ha itthon vagyk, kb. napi 1 órát a csitítgatásukkal töltök. Engem amúgy nem zavarna a hangjuk, de hát nem vagyok egyedül. Amúgy a madárkáknak új nevük van: Sunyi és Pupák.
- Ja, és már 5-én belevágtam az idei első turbódiétámba, de sajnos 7-én este kudarcba fulladt, mivel elmentem berúgni, és végül csak 10-n hajnalban sikerült abbahagynom az ivást. Hát igen, senki sem mondta, hogy az élet könnyű.
És már csak egy vizsgám lesz 20-án ( ami nem lenne, ha 7én este és 8-án délelőtt nem buliba és kocsmába megyek a 8-ai reggeli vizsga helyett. Addig is pihengetek, meg nevelem a gyerekeket ( ehhez egy 40 cm hosszú farudat használok ). És bocs a sok dátum miatt, de valakinek ilyennek is kell lennie, ha már a Fecó tojik a fejünkre.
páá
Megtörtént az, amitől a Rizsa rettegett. Beszereztem két papagájt. Az egyik egy piros rozella papagáj, a neve Ribi Rózsi, mert állandóan felkínálja magát megkúrás céljából a másiknak, aki egy türkizkék kissándor papagáj, a neve pedig Ratyi Sanyi, mivel ő tisztában van vele, hogy ők két különböző faj, amúgy pedig még nem ivarérett, és az sem biztos, hogy fiú, ezért nem hajlandó megkúrni. Én mindenestre nagyon szeretem őket, ma kábé 4 óra könyörgés után Ratyi ki is jött, és repült néhány kört. Az eset tanulsága annyi, hogy a Szilast nem szabad egy helyiségben tartani repülő madarakkal, mert vinnyog, sikongat, a frászt hozza a madarakra, akik persze ijedtükben nem tehetnek mást, nekirepülnek Marlon Brandonak. Amúgy nem zajosak a drágák, bár Ribi egyfolytában csipog, hogy kúrja már meg valaki, Ratyi viszont csak akkor szólal meg, ha nagyon muszáj. Amúgy ő nem is csinál a kalitkában semmit, órákig egy helyben ül fensőbbséges tartással. Imádom. Nagyon boldog vagyok, hogy itt vannak, nem tudom hogy bírtam ki eddig állatok nélkül, annyira kellemes és megnyugtató a jelenlétük. Persze nem mindenkinek- Rizsa amilyen gyorsan csak tud, átvonul a szobán, és még véletlenül sem néz rá a madárkákra. Nagyon vicces. Kiváncsian várom, hogy mikor hagyja abba a duzzogást, ésmikor jön rá, hogy milyen szépek ezek a madarak, és semmilyen változást nem jelent az életében a jelenlétük. Majd teszek fel róluk képeket, ha már elég szelídek lesznek ahhoz, hogy a Toma a kalitkán kívül lefényképezze őket.
Rájöttem, hogy habár gyerekeket meg családot nem akarok, az állatokat nagyon szeretem. És elkezdtem tárgyalni egy magyar-angol fickóval, aki el akarja ajándékozni a jákó papagjait ( 2 db-ról van szó ). Ezek a papagájok több százezer forintot is érhetnek darabonként, de a fickó 40ért odaadná őket ( enyibe kerül a szállításuk ). Amúgy a jákó a világ legokosabb papagája, és 50-100 évig él, szóval lehet, hogy majd a ti gyerekeitek fogják tőlem örökölni őket. Remélem az enyémek lesznek.Szerintem imádnivalóak, megtanítjuk majd nekik, hogy szarospalacsinta, meg hogy geci, fasz picsa pöcs. Iggen jó lesz. Ja, ők azok:
Ez az a mondat, amit az elmúlt egy hétben a legtöbbször kimondtam, nagyjából úgy 250-szer. És valószínűleg még legalább 500-szor ki fogom mondani, mivel még legalább 5 napot el fogok tölteni a vodafone nagy piros védőszárnyai alatt. Ugyanis, ha valaki nem tudná, vodafone-os telefonos kisasszony lettem. A legjobb egyébként, hogy eddig a Rocky is mindig ott volt, amikor én, szóval bármikor írhattam neki egy emailt, és elkérhettem a belépőkártyáját, ha pisilnem kellett. Eleinte nem szerettem ezt a melót, idegesítőnek és fárasztónak gondoltam, de aztán hétfőn, miután munkaidő alatt meg tudtam tanulni a keddi vizsgámra az anyag elég jelentős részét, rájöttem, hogy ez nem is olyan rossz hely. A munka miatt karácsonykor sem megyek haza, óránként 1600 jó magyar forintért kapkodom majd fel a telefont, és csivitelek az emberek fülébe kisangyalként szenteste is. Ami a munkában még "jó" ( már látom is, ahogy a Rizsa és a Szilas hangosan röhög) az az egyik főnököm,aki szerintem ratyi, és nagyon vicccesen beszél, meg olyanokat is mond, hogy "légy oly drága, és mondd meg a kedves neved" meg hogy "na szió sanyi, mikor megyünk bádizni", imádom, amúgy egy aranyhajú, bronzbőrű adonis. Sajnos péntek óta nem láttam, pedig hétfőn direkt kerestem is.
Az időm fennmaradó részében iskolai dolgokat intézek, ha nem a vodafonnál vagyok, akkor vizsgázok. 1 tárgyat még november közepén elszórtam, a többi meglesz.
Ja, és ha esetleg valaki látja valamilyen torrentes oldalon A Guldenburgok örökségét, vagy az Onedin családot a 3. évadtól, az legyen szíve küldje át nekem a torrent fájlt karácsonyra.
puszinyuszi mindenkinek
át, Dömpi pedig egy
-ot(ebben nem vagyok teljesen biztos). Én viszont kapok egy király
-át ajándékba. Szóval nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem tudok viccesebb szituációt elképzelni annál, hogy egy zöld trabi, egy sárga dacia és egy kék lada kombi, amiknek mi vagyunk a tulajdonosai gyorsulnak egymás ellen. Vagy mondjuk elmegyünk együtt kirándulni. És az én ladámhoz tetőcsomagtartó is van, szóval fel tudom tenni a tetejére a tandemet. Azért remélem mindenki maga előtt lát egy európai körutat ezzel a karavánnal. Szóval megyünk nyáron?
Szóval az úgy volt, hogy tegnap este nem akartam lefeküdni egészen hajnali négyig, ennek köszönhetően megújult a blogom, valamint nem volt kedvem ma bemenni a suliba csak kondizni ( mivel nem volt olyan órám ma, amire járok is ), ezért visszatértem egy régi barátnőmhöz, Rubint Rékához. Nem volt könnyű az újrakezdés, mivel a cd- amin a "napi 20 perc önmagadért" program volt- olyan karcos lett, hogy semmi nem tudta lejátszani, ezért újra le kellett töltenem. Viszont délután négykor Réka és én kéz a kézben ismét ráléptünk a mozgás nagyszerű útjára, és együtt mondtuk, hogy "húha", "fúj, de jó vagy PJ", "mindjárt vége, csak még négyet: 4, 3, 2, 1 -ugye jó volt, nekem is fáj, na még nyolcat ". Ezúton szeretnék gratulálni az új babához.
Már évek óta foglalkoztat a gondolat, de csak mostanra kapartam össze annyi pénzt, hogy vegyek egy órát. Szépet, olyat, amit majd 10 év múlva is szeretni fogok. Két hét internetes keresés, és néhány kudarcba fulladt bolti próbálkozás után ma a suliból hazafelé jövet rámmosolygott a kirakatból ez a csoda, amit már láttam korábban a neten, de akkor még drágának találtam (mondjuk egy ezressel tényleg olcsóbban vettem, mint amennyiért a neten láttam), szóval még elfogadható áron sikerült beszereznem ezt a "sötétben világítok ha megnyomsz, semmi extrát nem tudok de csodálatos vagyok, de a szíjam a legszebb, mert piros szélű fekete és fehér varrás van benne, amúgy meg az elemem is örökéletű" órát. És a legszebb az volt, hogy még csak 3/4 órája birtokoltam, amikor egy csöves a spar előtt megkérdezte, hogy mennyi az idő, és én büszkén felhúztam a pulcsim ujját, és mosolyogva azt feleltem: pár perc múlva 3. Mindezt négy órakor.